NICS Cardiovascular Protection

A kerti katicavirág (Nigella sativa) a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjának katicavirág (Nigella) nemzetségébe tartozó növényfaj. Nyugat-Ázsiából, Észak-Afrikából származik, Közép-Európában is termesztik helyenként. Igen régi kultúrnövény, magját már az ókorban is használták fűszerként. Hatóanyaga zsíros olaj, amelyet linolsav és az olajsav gliceridjei alkotnak, és illóolaj. Kétszeresen telítetlen zsírsavakban gazdag. Ázsiában, a Közel-Keleten, Afrikában évszázadokon át használták.

A tyúkhúr (Stellaria media) apró, kerek levelű, talajon elterülő gyomnövény. Az egész föld feletti rész alkalmas konyhai felhasználásra, nyersen salátának, főzelékként, vagy levesben is jól érvényesül picit kesernyés íze. Nagy előnye, hogy egy évben több generációja is zöldell, így még tél elején is találhatunk zsenge egyedeket.

Amikor a rómaiak annak idején megszállták a germánok által lakott területeket, akkor ismerkedtek meg az ottani lakosság által legtöbbre becsült gyógynövénnyel, a veronikával. ˝Minden bajra jó orvosságnak˝ nevezték el, és a nép ajkán még ma is ˝a világ gyógyszere˝ a neve. Több elnevezése is ismert, pl.: dicsőfű, sarlófű, erdei zsálya. A növény a száraz, mészmentes talajt kedveli, és májustól augusztusig virágzik. A virágzatát gyűjtik. Azok a példányok a leghatásosabbak, amelyek az erdőszéleken és tölgyek alatt nőnek.

Az articsóka (Cynara cardunculus var. scolymus) Észak-Afrikában őshonos fészkes virágzatú zöldség- és gyógynövény. Az ókori görögök óta népszerű zöldségféle. Európában főleg a Földközi-tenger térségében - leginkább Spanyolországban - termesztik, de konzervált formában az északi területeken is fogyasztják. Magyarországon sokáig dísznövényként tartották. Magas termetű, évelő növény.

Beltartalmi anyagai

Cinarin, alkaloidok, flavonoidok, (szkolimozid), inulin, aromaanyagok, keserűanyagok.

A galagonyát, ezt a szúrós ágú, rendkívül hosszú életű cserjét már az antik világban is a ˝szív megmentőjének˝ nevezték. Jótékony hatását a 19-20. század során igazolták. Ez a növény egyébként a rózsafélék családjába tartozik, amelynek bizonyos fajai a Kárpát-medencében őshonosak. A népi gyógyászatban évszázadok óta használják. Hatóanyagát a növény leveléből, virágából, vagy terméséből főzött teán keresztül nyerik ki. A galagonya flavonoidokat (vitexint, hiperozidot, rutint), aminszármazékokat (feniletilamint, tiramint), proantocianidokat és triterpéneket tartamaz.

Elő- és Dél-Ázsiában őshonos; különleges ízjavító hatása miatt az egész világon kedvelik. Egyes ókori népek varázserőt tulajdonítottak neki, Egyiptomban szent növényként tisztelték. A középkorban is gyógyító és tisztító erőt tulajdonítottak neki, gerezdjét amulettként hordták a nyakukban. Erős antibakteriális és gombaellenes hatását Louis Pasteur 1858-ban írta le. Később, 1920-ban, Svájcban izolálták az antibakteriális hatóanyag vegyületeit, az alliint és az abból kialakuló allicint. A fokhagyma tartalmaz még szénhidrátot, fehérjét, fontos ásványi anyagokat, valamint több vitamint (A-vitamin, B-vitamin, C-vitamin, E-vitamin), amelyeknek köszönhetően erős antioxidáns hatást fejt ki. Az allicin egyébként (szerves kénvegyület) a fokhagyma, kártevők elleni védelme.

A Földközi-tenger vidékén, Nyugat-Ázsiában honos növény. Már az ókorban is termesztették, (elsősorban Indiában és Marokkóban), ezért sokfelé elterjedt. Különleges hatását elsősorban a szteroid jellegű szaponinoknak (dioszgenin, yamogenin, tigogenin, neotigogenin) és a nyálkás rostoknak tulajdonítják. Az indiai, egyiptomi (arab), görög, kínai népi és tudományos berkekben kiemelkedőnek tartják ezt a növényt; ezen országokban általánosan fogyasztják.

Az Omega-3 zsírsavak mindig is jelen voltak az emberiség táplálkozásában, azonban a szervezetben betöltött szerepüket csak az elmúlt évtizedekben ismerték fel. Az Omega-3 egyike a két legjelentősebb esszenciális zsírsavnak, azaz a szervezetünk nem tudja előállítani, így külső forrásból, táplálék útján kell beszereznünk.

A tradicionális ázsiai népi gyógyászatban évezredek óta ismert és alkalmazott japánakác (Sophora japonica) a modern fitoterápia számára is értékes gyógynövény. A pillangósvirágúak családjába tartozó, akár 15-25 m magasra is megnövő fa szinte minden részét (virág, rügy, levél, kéreg, mag) alkalmazzák a hagyományos gyógyászatban. A növény rügye és virága hivatalos mind a Kínai mind az Európai Gyógyszerkönyvben.

A japánakác jellegzetes tartalomanyagai közé tartoznak a flavonoidok, izoflavonoidok, terpenoidok és alkaloidok. A növény hatásaiért legnagyobb részben flavonoid (pl. rutin, kempferol, kvercetin, apigenin) és izoflavonoid (pl. genisztein, genisztin, szoforikozid, orobol) típusú másodlagos anyagcsere termékek a felelősek. A flavonoidok leginkább a virágban és a rügyben halmozódnak fel, ugyanakkor az izoflavonoid-glikozidok a legnagyobb mennyiségben a termésben és a magokban találhatók meg. A japánakác bimbójából nyerhető ki a rutin.

Indiában és Indonéziában termesztett aromás gyöktörzsű, nagy levelű évelő növény. Gyökere csöves, belül narancssárga, pépes állagú. A mérsékelt égöv alatt a kurkuma nem termeszthető kertben. 1870-es években vegyészek észrevették, hogy a narancssárga színű kurkumagyökér lúgos vegyületek hatására színét vörösre váltotta. E felismerés vezetett a ˝kurkumapapír˝ kifejlesztéséhez, melyet aztán a XIX. század végén elterjedten használtak a kémiai laboratóriumokban a lúgos kémhatás ellenőrzésére. Később a szerepét a lakmuszpapír vette át.

A kurkuma az európai és az amerikai konyhakultúrában viszonylag új keletű, viszont annál gazdagabb múltra tekint vissza hazájában, Indiában, ahol évezredek óta ismerik és fogyasztják. A kurkuma megjelenése nemcsak a konyhaművészetet, de a növényi gyógyászatot is gazdagítja. India hagyományos ajurvédikus orvoslásban a kurkuma előkelő helyet foglal el: mint a jómód jelképe, úgy gondolták, a teljes testet megtisztítja. A hagyományos kínai orvosok szintén alkalmazzák a kurkumát. A kurkumát Indiában évezredeken át tisztelték kedvező hatásáért, így nem meglepő, hogy a legtöbb kutatást is ők végezték, felderítve a növény fő hatóanyagát - a kurkumint. A kurkuma kellemes ízű és illatú, de nagy mennyiségben íze kesernyés.

A csipkerózsa ősidők óta a virágok királynője, azonban a gyógynövények között a nemes növény csak akkor válik érdekessé, amikor a pompás szirmok már elhullottak és a termése, a kisebb cseresznyényi nagyságú csipkebogyó beérett. A csipkebogyót akkor gyűjtik, amikor már élénkpiros színű, de még rugalmas, azaz az első fagyok előtt. A csipkebogyó vagy hecsedli legértékesebb hatóanyaga az aszkorbinsav. A csipkebogyó kedvező összetétele és kellemes íze miatt gyógy és élelmiszernövényként egyaránt felhasználást nyer. Teaként vagy lekvárként fogyasztva is érvényesülnek előnyös, élettani hatásai. Ideális étrend-kiegészítő.

Az élőflórát olyan jótékony, élő mikroorganizmusok alkotják, melyek a tápcsatornában a savas közeget is túlélve segítik a bélflóra egészséges egyensúlyának fenntartását. Termékeink magas csíraszámban tartalmaznak több élőflórát és a szaporodásukat elősegítő Inulint.

A Probiotikum más néven élőflóra kifejezés görög eredetű, jelentése: az életért. A mai értelemben R. B. Parker alkalmazta először a probiotikum kifejezést 1974-ben, mint azokat az organizmusokat és anyagokat, amelyek a bélrendszer mikroba-egyensúlyáért felelősek. A probiotikumok jellemzői, hogy emberi eredetűek, nem kórokozók, ellenállnak a gyomorsav, az epe, valamint a nyál, a hasnyálmirigy és a bélnedvek emésztő enzimei hatásának. Az élelmiszerek szavatossági idejének tartalma alatt és a technológiai folyamatok során megőrzik ellenállóképességüket. Ezen kívül a probiotikumok képesek a nyálkahártyák sejtjeihez tapadni, a potenciális kórokozók ellen antimikrobás hatást fejtenek ki, csökkentik a kórokozó mikrobák megtapadását a nyálkahártya felszínén. A probiotikumok legnagyobb részben tejsavbaktériumok és bifidobaktériumok. A legismertebb probiotikus tejsavbaktérium-törzsek többsége a Lactobacillus, kisebb része a Streptococcus nemzetséghez tartozik.

Prebiotikumoknak nevezzük azokat a természetes tápanyagokat, amelyek jellemzően a probiotikumok kizárólagos tápanyagai, ezért elősegítik azok elszaporodását és túlsúlyba kerülését. A szájüregben, illetve a gyomor-bélcsatornában az emésztőenzimek nem bontják le a prebiotikumokat, így emésztetlenül juthatnak a vastagbélbe. A prebiotikumok diétás rostok, de vízben oldhatók, ezért a diétás rostok közül is a legkiválóbbak. Élelmi rost funkciójuk mellett igazi hasznosságuk abban rejlik, hogy a probiotikumok kizárólagos táplálékai. Mivel a vastagbélben már kevés az emészthető táplálék, vagyis ott relatív táplálékhiány van, az elfogyasztott prebiotikumok lehetőséget kínálnak a humánbarát bélbaktériumok elszaporodására.

Természetes állapotukban sok élelmiszerben előfordulnak, pl: csicsóka, cikóriagyökér, vöröshagyma, fokhagyma, póréhagyma, articsóka, teljes értékű gabonamagvak, búza, banán, len, spenót, káposztafélék, mangold, mustárfélék, bogyós gyümölcsök, hüvelyesek, tej és az érett sajtok többsége.

A prebiotikumok egyik fajtája az Inulinok, tulajdonképpen egy diétás rost, mely emésztetlenül jut el a vastagbélbe, fokozzák a probiotikumok szaporodását, túlsúlyba kerülésüket.

Szerepük: emésztés, bélflóra egyensúlya
A szervezetünk legnagyobb felszínnel rendelkező, mintegy 7-9 méter hosszúságú bélrendszerünkön keresztül áll kapcsolatban a külvilággal. Így potenciális támadási helyként szolgál a kórokozók és a toxikus anyagok számára. A bélben normális körülmények között mintegy 200-400 baktériumtörzs található. A magzati életben a jótékony baktériumok 95-98%-ban vannak túlsúlyban. Az egészséges bélflóra védelmet biztosít számos kórokozóval szemben, biztosítja a bélnyálkahártya épségét és segíti a szervezet számára szükséges tápanyagok felszívódását. Számos, a szervezet számára nélkülözhetetlen vitamint termelnek. Ha az emésztőrendszer védelmi mechanizmusai gyengülnek, az többek között felszívódási folyamatok zavarát okozhatja.

A probiotikumok ahhoz, hogy képesek legyenek környezetükre hatást gyakorolni, a nagyszámú jelenlét alapfeltétel, mely a bélfolyadékban grammonként legalább 108 c.f.u. organizmust jelent.

Mit jelent a c.f.u. kifejezés?

c.f.u.: kolóniaképző egység milliliterenként, az életképes mikroorganizmusok száma (csíraszám). A készítményekben általában ilyen egységben adják meg a baktériumok mennyiségét. Az Inulint azonban mg-ban határozzák meg. Megfelelő dózisnak a minimum 109 c.f.u. az elfogadott.

Milyen a hatékony élőflórás készítmény?

• A probiotikumok szaporodását a prebiotikumok elősegítik, ezért tartalmazzon a készítmény Inulint vagy frukto-oligoszacharidákat.
• Ellenállnak a gyomorsav, az epe, illetve az emésztőenzimek hatásainak, így élve el tudnak jutni a hasznos baktériumok a vastagbélbe, ahol képesek elszaporodni és megtapadni. Alapvető kritérium, hogy a baktériumok megtartsák életképességüket a gyomor-bélrendszerben történő áthaladásuk során.
• A jó élőflórás készítmények minimum 5-6 törzset tartalmaznak, hiszen a bélbaktériumok sokrétű multikultúráját kívánjuk pótolni.
• Szavatossági idő alatt és a technológiai folyamatok során megőrzik ellenálló képességüket.
• Megfelelő mennyiségű csíraszámot tartalmaz, szakemberek által javasolt minimum 10⁸ vagy 10⁹ telepképző egység.